erdélyi ferencesek pere, Kolozsvár, 1963: az erdélyi ferences rend fölbomlasztásának kísérlete. – 1951. VIII. 20/21. éjjelén a stefanita rtart. tagjait, 74 pátert, 43 frátert és 5 klerikust, össz. 122 főt, egy kézi csomaggal Máriaradnára (→Boros Fortunátot a Duna-csatorna építéséhez) hurcolták (→erdélyi ferencesek elhurcolása). Az internáltakat 1952. V. végén Dés, Esztelnek és Kőrösbánya kényszerlakhelyekre (igazolványukban a rendszeres rendőrségi jelentkezésre figyelmeztető D.O. pecséttel) szállították. 1955: Esztelnekről távozhattak az önfeloszlató minoriták és a harmadrendi világi papok. →Gurzó Anaklétot, →Hajdú Leándert, Stöckl Odorikot (1901–87) és →Szőcs Izidort bebörtönözték. 1957 u. kb. 20 fő pléb-kra távozhatott. Désen a ferences ktorban folyamatosan tanítottak (→dési „szabadegyetem”). Mivel a rendtart. szétzüllesztése addig nem sikerült, az oláh hatóságok a rendtart. lefejezésével próbálkoztak. 1961. IV: a Securitate házkutatást tartott; magukkal vitték az egész levtárat. VI. 26: letartóztatták →Benedek Fidél tartfőn-öt, →Fodor László tart. titkárt, →Écsy János dési házfőnököt és →Angi Csaba h. házfőnököt, →Fülöp Tamás pátert. 1962. III. közepe táján letartóztatták →Pöhacker Balázs kőrösbányai házfőnököt. Másfél éves vizsgálat után a ‘szocialista rend elleni uszítás’ c. Écsy János, Pöhacker Balázs, →Fodor Pelbárt 3–5 é., Angi Csaba 7 é. kapott. A rendi vez-ket kémkedéssel vádolva ítélték el, vádiratuk szerint: ‘az imperialista hatalmak legnagyobb kémszervezete a Vatikán, s a ferences rend a helyi szervezete’. Benedek Fidél tart-főn. 8 é., Bálint Szalvátor Albert (1911–2003) és Écsy László 6–6 é., Fülöp Tamás 3 é. kapott. 1964 nyarán az ált. közkegyelemmel szabadultak, többségük Jilaváról, ahol a börtönt berendezték gombatenyészetnek, Pöhacker Balázs ott dolgozott Écsy Jánossal együtt. 88

Cat. Steph. 1947:80. – Virt 1991:72. – Schem. a Szt. István kir-ról elnev. erdélyi ferences r-tart. tört., név- és adattára. Írta és szerk. Benedek Domokos, Pap Leonárd, Fodor György. Szászvár, 1995:24. – Benedek Domokos OFM: A kegytp. karnagya. 1–2. köt. Kolozsvár, 1998. II:127.